A Facebook-on néhány horgolós csoportban elnézve a „munkákat” elgondolkodtam, hogy mitől is nevezheti magát valaki kézművesnek?
Dicséretes az a lelkesedés, ahogy a kezdő horgolók bemutatják elkészült, vagy félig kész munkáikat, és több ingyenes mintát gyűjtenek be, mint amennyit egy élet alatt meg lehet horgolni. Egy kicsit azonban meglep, hogy vannak néhányan akik az első szárnypróbálgatás után, azonnal az üzleti lehetőséget ragadják meg, és iskolai vásárokon, piacokon, vagy csak éppen „kéz alatt” azonnal árulni kezdik termékeiket, és fel vannak háborodva, hogy a kézimunkát nem akarják megfizetni.
Kézműves játék, vagy „ocóó” kínai?
Bizony sokan elgondolkodnak azon, hogy minek vegyenek drága, kézműves játékokat a gyereknek, hiszen éppen olyan hamar „kinövi” mint a ruháit. Úgy sem lehet minden vásárlás alkalmával, (amikor csak a gyerek kikunyerál valamit) egy-egy drága holmival hazatérni.
Arra pont megfelelőek az egyszer használatos kis kütyük, amik először a nem használt játékok kupacában, majd a kukában, lomtalanítás után pedig a bolhapiacokon végzik. De mindegy is, hiszen a pillanatnyi helyzet megoldására éppen jó volt. Persze jó lenne, ha nem csak ilyenekkel lenne elárasztva a gyerek.